Sok Mindenre Megtanítottak A Tanáraim,

három hónap telt el, de még mindig csak fekete ruhákat mosok

addig kellett volna ölelnem

addig kellett volna szeretnem

megsütnöm azt a pitét

boltba menni vele

vagy csak úgy sétalni

hozzábújni

és hagyni, hogy meséljen

a rossz vicceit hallgatni

vele lenni

amíg élt

az a gyerek voltam, aki legszívesebben

körülölelte volna az egész világot,

most az a felnőtt vagyok, aki

nem hagyja, hogy megöleljék

adventi naptár

18. ablak

minden karácsonyfadísznek meg van a maga helye, ha pedig egy eltűnik, az egész összhatás megváltozik

te vagy a hiányzó karácsonyfadísz ott, ahol jelentéktelennek érzed magad

azt mondják ne sírj

találkoztok még a

mennyben

de mi van akkor,

ha két különböző

mennyben hittünk

mindketten?

van egy átjáró

egyikből a másikba?

vagy fogjam fel végleg,

hogy elmentél és

soha többé nem jössz vissza?

annyire igyekszem mindig másokat boldoggá

tenni, hogy teljesen elfelejtettem,

hogy most nekik kellene engem boldoggá tenniük

mindig didergek

de ma rájöttem

a lelkem fázik

nem pedig én

Azt mondták, hogy én úgyis mindig boldog vagyok, honnan tudnám, mi az a fájdalom?

Vajon tényleg nem veszik észre, hogy magányos perceimben csak meredek magam elé és próbálok nem sírni?

Vajon sejtik, hogy minden éjjel sírva alszom el a párnámba folytva a hangokat?

Hello, én vagyok a lány, aki mindig boldog, s nem ismeri mi az a fájdalom.

hullócsillag lettél

kívánhatok?

gyere vissza

adventi naptár

20. ablak

a varázslat megtörte után, már minden csak az ajándékokról szólt, egészen eddig