⁰⁰⁹Megszakad a szívem. Érzem. Hallom, ahogy szilánkosra törik.
⁰²⁴Ahogy az ujjaidat végighúztad a gerincemen.
𝙼𝚒𝚔𝚑𝚊𝚒𝚕 𝙱𝚞𝚕𝚐𝚊𝚔𝚘𝚟, 𝚃𝚑𝚎 𝙼𝚊𝚜𝚝𝚎𝚛 𝚊𝚗𝚍 𝙼𝚊𝚛𝚐𝚊𝚛𝚒𝚝𝚊 (𝟷𝟿𝟸𝟾-𝟷𝟿𝟺𝟶)
vajon, hogyan szakad meg a szív?
csak eltörtik,
s elvérzik?
⁰³¹Ketten megtörjük a műt. Mi vagyunk a vész.
„rend”
a nadrágok, meg a pulcsik lassan átveszik a szőnyegem szerepét.
ahogy zokniban lépkedem ezen a kötött, változatos anyagú szőnyegen, eszembe jut:
lehet rendet kéne tenni ebben a fejben, ami az enyém.
Valahol leragadtunk az igen és a nem között. Mi vagyunk a biztos "talán".
ugye megbocsátják, ha zárójelekkel élek?
Ady
⁰¹³Beléd akarok halni.
Az elejétől kezdve tudtam, hogy ez más lesz, mint a többi. Tudtam, hogy bármikor és bárhol képes lennék belédszeretni és így is lett. Annyira szeretlek, hogy egyszerűen a nap minden egyes másodpercében elmondanám neked. Ki akarom mondani, hogy mennyire szeretlek. Ki akarom neked önteni a lelkem. El akarom mondani, hogy hogyan és mióta. Hogy mennyire más vagy, mint mindenki. Hogy mennyire különleges és gyönyörű vagy. A szemedbe akarok nézni és érezni minden fájdalmat, amit te életedben átéltél. Minden örömöt, szomorúságot. Látni akarom, ahogy csillog a szemed, miközben mosolyogsz. Látni akarom, ahogy felnősz. Mellettem. Meg akarom mutatni neked a szívem legrejtélyesebb zugát. Mindenre emlékezni akarok. Nem akarom, hogy elmenj, hogy elhagyj. Azt akarom, hogy szeress és maradj...