Az én Félelmeim A Te Gyengeségeidből Fakadtak...

Néha fázok, ami annyit jelent csupán, hogy minden egykori forró csókod a lelkemen, lassan halott emlékké válik...

"Egyszer azt mondta valaki: hagyd a gecibe, engedd hogy magaddal vigyen."

Mikor sok időt töltök emberek között úgy érzem egy idő után, hogy nem szeretnék mást csak egyedül lenni és végre meghallani a saját gondolataimat.

Néha pont akkor maradunk egyedül a gondjainkkal, mikor a leggyengébbek vagyunk.

Egyre nehezebben kapcsolódok. Néha szeretném, hogy megértsenek, de rájövök nehéz úgy, hogy én meg nem értem az emberek többségét. Mintha elmenne mellettem a világ, a trendek, és az, hogy aktuálisan éppen mit illik vagy mit nem. Soha nem álltam be a sorba és most sem vagyok képes. Ez lehet, hogy egy kereszt, ugyanakkor néha jó érzés azt látni, hogy ti olyanok vagytok, én meg ilyen. Egy a lényeg: túlgondolni nem szabad, meg kell élni.

Én mindig elvesztettem őt, ám ő mindig rám talált. Aztán egy nap ő vesztett el engem, s én azóta sem találom a visszavezető utat hozzá...

"Egy nővel háromfélét csinálhatsz - mondta egyszer Clea. - Vagy szereted, vagy szenvedsz miatta, vagy megírod"

Lawrence Durrell: Justine

Szerettem. Lehet nem jól, vagy éppen ügyetlenül, de szerettem. Aztán ezt is sikerült elbasznom. Köszönöm a figyelmet.

Egy újabb éjszaka... mikor a szívem fáj mert szüksége lenne rád... de te már régen nem vagy...

Olyan mocskosul elveszett érzés "szeretni akit nem lehet.."

Mély levegő... csak ezt mondom magamban mély levegő megoldom... meg kell oldanom...