Minden Reggel úgy Kelek Fel, Hogy Ma Minden Más Lesz, Aztán újra és újra Elkövetem Ugyanazokat

Szerettem. Lehet nem jól, vagy éppen ügyetlenül, de szerettem. Aztán ezt is sikerült elbasznom. Köszönöm a figyelmet.

Gyűlölöm ha szeretsz, és szeretem ha gyűlölsz.

Egyszer valaki azt mondta:

„Nem lett boldog befejezésünk. De istenem… milyen varázslatos kezdetünk volt.”

És basszus, ez pont oda talált, ahol a legjobban fáj.

A legbátrabb dolog amit tettem az az, hogy éltem miközben nagyon meg akartam halni...

Szükségem van rád, de nem minden áron.

Egyre nehezebben kapcsolódok. Néha szeretném, hogy megértsenek, de rájövök nehéz úgy, hogy én meg nem értem az emberek többségét. Mintha elmenne mellettem a világ, a trendek, és az, hogy aktuálisan éppen mit illik vagy mit nem. Soha nem álltam be a sorba és most sem vagyok képes. Ez lehet, hogy egy kereszt, ugyanakkor néha jó érzés azt látni, hogy ti olyanok vagytok, én meg ilyen. Egy a lényeg: túlgondolni nem szabad, meg kell élni.

Nem a világ fordult el tőled, te fordultál befelé túl mélyen.

Vannak pillanatok, amikor a szerelem csatát veszít a komplexusaiddal szemben, te pedig elveszíted azt, aki az életénél is jobban szeretett téged...

"Azt mondják egy rossz kefélésnél nincs rosszabb. De van. Az, ha újra és újra kényszeresen megismétled azzal, aki újra és újra megöl téged"