egyszer eléred azt a kort, amikor úgy érzed, akárhány kérdést teszel is fel egy embernek, vagy akármennyit is mesél magáról, sosem fogod egészen ismerni.
de ismered.
csak a benned lévő gyermek nem tudja, melyik a kedvenc színe és ez zavarja.
felnőtt embereknek nincs kedvenc színe...
én a horror
te a dráma
- a legszebb páros
már a lepedőt is csak félig húzom fel,
a másik felével takarózom;
az olyan, mintha itt lennél.
Fondazione Pini, Milan, Italy, photos by Alessandro Spadoni
a szerelemről röviden azt kell tudnotok akkor igaz ha fáj különben hazudtok
érted meghalnék.
érted élnék.
ezeknek bejön a modern meg minden ami más;
ami egy kicsit kitűnik.
de nem fogok hazudni, nekem is az imponál a legjobban, ha valaki igazán kitűnik; ha mer kitűnni.
ha nem is sokkal másabb, mint a járda bal szélén sétáló két seregnyi, egymás háta mögött összesúgó tini, de
hasonlítson rám, mert ez nekem imponál.
legyen két fokkal érdekesebb, mint én vagy, mint mások – nem igazán érdekel – szeresd a modernt meg minden mást. de leginkább engem.
⁰²⁷Veled nincsen önkontroll.
“Sosem tudtam felidézni, hogyan történt. Emlékszem arra, mikor még úgy gondoltam, hogy minden rendben és emlékszem a dühre. Hogy mi volt köztük? Azt nem tudom, de évek és évek…”
Alexander Levin: egy (nem) szociopata naplójából
⁰²⁴Ahogy az ujjaidat végighúztad a gerincemen.