Beszélgetés - Blog Posts

egyszer eléred azt a kort, amikor úgy érzed, akárhány kérdést teszel is fel egy embernek, vagy akármennyit is mesél magáról, sosem fogod egészen ismerni.

de ismered.

csak a benned lévő gyermek nem tudja, melyik a kedvenc színe és ez zavarja.

felnőtt embereknek nincs kedvenc színe...

Elképzelt beszélgetések veled 002.

- Bazdmeg, engem nem lehet szeretni, vagy mi az Isten?? - teljesen kiakadtál, mert Ő nem szeret viszont. Én tudtam... Tudtam, hogy ki fog használni téged.

- De. Lehet... - nem tudtam, mit kéne mondanom.

- Kösz, ezt jól megerősítetted - förmedtél rám, én pedig egy szót sem szóltam. Könnyekkel a szememben ültem, amikor pár perc elteltével higgadtan megszólaltál - Honnan tudod?

- Onnan, hogy én szeretlek. Mindennél jobban... - nagyot nyeltél, lehet meglepett, pedig tudtad. Nagyon jól tudtad, hogy szeretlek. Féltem, hogy nem kapok választ. Volt is féltenivalóm, hisz az nem igen jött. Javában kitört belőlem a sírás, amikor éreztem magam mellett besüppedni az ágyat. Két karoddal szorosan átöleltél.

- Miért sírsz édes? - kérdezted a hátamat simogatva.

- Te mondod, hogy szerethetetlen vagy. Fogalmad sincs arról, mennyire szeretlek, és mennyire komolyan is gondolom ezt a szót. Ő nem szeret, nem is érdemel meg téged, ne fuss utána. Én szeretlek. Csak ne esne ennyire nehezedre kimondani, hogy viszonzod... - néma csendben ültünk, te még mindig öleltél, de megtörted a csendet. - Szeretlek.

~ Ennyi ghostolás után már egy ördögűzőre van szükségem... 🙏🚫👻

/ kiábrándító... /

~ Úgy érzem, jelenleg nem igazán van kedvem a dolgokat részletezni, magyarázkodni. Az esetek túlnyomó részében úgy se lenne semmi értelme. Belefáradtam, unom már. Inkább csak járom a magam útját és csendben cselekszem.

/ Szia. Semmi. Nem tudom. És veled? /

~ Vajon érdekelte őket valaha, hogy velem mizu van, vagy csak az kellett nekik, hogy valaki meghallgassa és szórakoztassa, esetleg szeresse is őket?

/ felesleges agy-huzalok /

Tépd el...

Szerintem tök feleslegesen várom azt hogy rám írj.

Pedig fent vagy. De biztos mással beszélsz

Mert ha Veled nem beszélek, minden rossz.

Nem tehetek róla

De ha belépek a beszélgetésünkbe, legyek akármennyire letört vagy dühös, mosolyognom kell

Azt hiszem, enyhén beléd szerettem

lenémítottam 24 órára majdnem mindenkit

nagyon furcsa érzés, hogy nem hiányolom

a kényszeredett beszélgetéseinket

Ne válassz engem, ha választanod kell. Nem szeretnék egy döntés lenni, ami lehet, hogy jó, de lehet, hogy rossz. Ha akarsz, azt választások nélkül is tudni fogod, de ha el kell gondolkodnod rajtunk, akkor inkább a szabadságot válaszd. A lehetőséget arra, hogy olyasvalakit találsz, aki nélkül az élet egyszerűen nem megy tovább. Ő lesz a te döntésed.

Már nem kérdeztem róla. És azt hiszem, ez már kisebb haladás volt. Apró, észrevétlen lépés, amihez valójában minden erőmre szükségem volt.

A szívem mélyén még mindig reménykedtem benne, hogy egy nap elém áll és a lehető legközhelyesebb módszereket alkalmazva szerelmet vall nekem.

Ugye ismered azt az érzést, amikor csak ülsz és a telefonodra meredsz, azon morfondírozva, hogy visszaírj e valakinek? Én ismertem. Most is így éreztem. De tudtam, hogy ha visszaírok, ha nem… mindkettőnk szívét darabokra töröm majd.

Még hajnali háromkor is, félálomban, képes volt érzelmek ezreit elindítani bennem.