Ismerkedés - Blog Posts

~ Egy balfasz naplója

Egyik legjobb barát: "Az a csaj nagyon nézett, miért nem mentél oda?"

Én: "Hátőőő... 😬😶‍🌫️"

*fejemben: "Ez most azért nézegetett ennyire, mert tetszem, vagy mert gecifurán nézek ki? Jó hagyjuk...😶"

#önbizalom ahaha

Zavarnálak szeretni! Vagyis... Őőőő... Szeretnélek zavarni... vagy mi az már... Nem szeretnélek zavarni, de... Hagyjuk, hagyjuk...

~ Egyre több ember magányos, és úgy néz ki ez már egy vitathatatlan tény.

Sok ember úgy van, hogy szeretnének megértve lenni, szeretnék a szeretetet, a szerelmet, a törődést... KAPNI!

De ha már arról van szó, hogy kölcsönösség, akkor az már túl sok. Önzőség és érdek, empátia hiánya, a túl nagy választék, ki tudja még mi lehet az oka...

Nem tudom, talán nem vagyok való az emberek birodalmába. Még ha jól és tartalmasan is indultak a barátságok, párkapcsolatok, ismerkedések, egy idő után megszakadtak. Vagy az érdeklődés halt el, vagy még rosszabb, ghostolva lettem. Másik opció az egyoldalúság, az érzelmi szemetes, sírópárna, zseb-pszichológus szerep. S habár a ghostolás is váratlan olyan esetben, ha fontos személyekről van szó, az árulás, hátbaszúrás, és a megcsalás is kurvára kellemetlen tud lenni.

/ "Talán egyszerre vagyok túl sok és túl kevés" /

a posztot a magányos emberek, a szellemek, a szelektíven válaszoló emberek és a kellemetlen emlékek ihlették

U.i: nem mellesleg a kommunikációs képességek is sorvadnak, mint a nyári napon, kocsiban felejtett banán* 😭

*a kép illusztráció - nem ússzátok meg kép nelkül

~ Ha megosztom veled a könyvtáram, mémekkel és funfactekkel, stréber, filozófikus, tudományos, vagy olykor elborult szarokkal spamellek, akkor érezd magad kibaszottul megtisztelve! Ez azt jelenti, hogy fontos vagy számomra!😒

/ Akkor mondom másképpen, konyhanyelven:

Kibaszott rétegek, mint a hagyma, tudod?! /

Minek beszélek ennyit önmagamban??😅😭

~ Ennyi ghostolás után már egy ördögűzőre van szükségem... 🙏🚫👻

/ kiábrándító... /

~ Az egyik legjobb barátom és barátnője már a hivatalos, nyomtatott meghívójukat is átadták az esküvőjükre, aminek nagyon örülök és alig várom! 😇

Viszont 25 év után még mindig nincs olyan társas esemény az életemben, ahova egy partnerrel mehetnék, és ez kicsit kellemetlen, és nem is azért mert szólózom, hanem a magány miatt.

*egyáltalán jó-e még rám az öltönyöm?!

~ Eleinte több energiát teszek a dolgokba. Kezdeményezek, ismerkedem, felkererem az illetőt, érdeklődöm, próbálkozom. DE! Ha nem kapok viszonzást, jelet arról, hogy érdekelném a másikat, nincs semmi beletett energia, erőfeszítés, akkor szépen lassan visszaveszek mindebből, majd végleg eltűnök.

Nem, nem azért tűnök el, és nem keresem a másikat többé, mert nem érdekel az illető vagy netán szemét alak lennék. Ha nincs kölcsönösség, akkor ez idő, figyelem és energia veszteség, amit másokra, vagy magamra fordíthatnék.

Örültem!🫡

/ Tiszteljük egymás idejét! /

~ Te belemennél, ha csak rövid ideig tart?

Ha azt nézzük semmi sem tart örökké, és hülyeség lenne arra várni, hogy "majd ha eljön a megfelelő idő" hiszen gyakran vált az ember életstílust is. 8 év ált. suli, 4 év középsuli, 3-6 év egyetem, vagy egyből meló, élőléptetés, áthelyezés, teljes meló váltás, tovább/átképzés, költözés, személyiség és életcélok változása, akármi. Na és most nézzük ezt két emberrel egyszerre...

Egyrészről hülyeség a "majd ha minden patika lesz, akkor megtalálom az életem végéig tartó szerelmet" nézőpont, másrészről az is hülyeség, ha az ember ösztönei által hajtva fűvel fával menetel, miközben az élete egy "shit tornado".

Ki/mi szabja meg mi a helyes? Mennyiség, minőség, időtartam miegyebek? Mindent bele, vagy csak lábujjhegynyit? Mi van ha csak 4 hónap, vagy 4 év, vagy akár 4 évtized? Mi van ha csak átmeneti, de jó volt amíg tartott és jól is váltok el? Netán 4 évtized és 3 gyerek után jobb szarul elválni?

Végén már a fejem is belefájdul a túlgondolásba és arra jutok a racionalizálással, hogy jobb egyedül... de mégis, mintha valami hiányozna itt bent. 💟

/ confusion level 100% /

~ Vajon érdekelte őket valaha, hogy velem mizu van, vagy csak az kellett nekik, hogy valaki meghallgassa és szórakoztassa, esetleg szeresse is őket?

/ felesleges agy-huzalok /

Tépd el...

~ Nem erőltetek én már semmit. Aki akar, tudja hol talál...

És igen, tudom, ha mindenki úgy állna hozzá, hogy "ha akarna, keresne", akkor senki sem keresné a másikat, elvégre mindenki a másikra várna.

Viszont az sem okés, hogy csak én keresek fel embereket, én teszem bele az erőfeszítést a kommunikációba, hogy aztán egy szavas válaszokat, vagy egyoldalú beszélgetéseket kapjak, ahol csak hallgatom a másikat kölcsönösség nélkül.

Van pár személy, aki időről időre felkeres, úgy, hogy kétoldalú a kommunikació, rájuk szánok időt, de mostantól hanyagolom az egyéb fajta kommunikációt, és magamra fordítom azt a megspórolt időt! ^^

/ jelige: egyoldalúság, ghosting, érdektelenség, erőltetettség, hitegetés, megjátszás, felesleges, beszédképtelenség, kommunikációs készségek hiánya, elbaszott értékrendek stb... 🙉 /